Bensaïd : az utolsó interjú

postier-1.jpg

Szomorúan tudatjuk a magyar kommunistákkal (trockistákkal – ha vannak – és másokkal), hogy a napokban elhunyt Daniel Bensaïd francia filozófus, értelmiségi, mozgalmár. Bensaid, a kommunista mozgalom trockista (pablista) ágának kiemelkedő teoretikusa, mozgalmi szereplője volt, a Jeunesse Communiste Révolutionnaire (1966-1968), Ligue Communiste (1969-1973), a Ligue Communiste Révolutionnaire (1974-2008), a Nouveau Parti Anticapitaliste (2008) tagja, egyik vezetője és a IV. (trockista) Internacionálé egyik legfontosabb alakja. Bensaïd azon kevés számú „68-as” egyike volt, akik szemernyit sem engedtek kommunista (esetében trockista, azaz leninista) meggyőződésükből. Ez a meggyőződés nem honlapunk krédója – Bensaïd a 68-as lázadás bukásából azt a következtetést vonta le, hogy a bukás legfontosabb oka egy valódi forradalmi élcsapat, azaz egy igazi kommunista párt, hiánya volt : ennek a hiátusnak a pótlására szolgált a JCR, majd az LCR -, maga Bensaïd is az évek során sokat finomított álláspontján, mégis személyben a politikai kommunizmus, a forradalmi marxizmus fontos teoretikusát gyászolja honlapunk is. A rednews.hu volt az első magyar orgánum, mely helyet adott Daniel Bensaïd gondolatainak : erre igen büszkék vagyunk.

Tiszteletadásunk jeléül utolsó interjúját közöljük, melyet a Marianne c. francia baloldali republikánus lapnak adott (az interjú értelemszerűen így olvasandó – mindazonáltal…).

Adieu, camarade!

Ce n’est qu’un début, continuons le combat!

Daniel Salvatore Schiffer : Az Ön utolsó Olivier Besancenot-val közösen írt munkája „Állást kell foglalni” alcímmel jelent meg, amelyből az a következtetést vonhatjuk le, hogy itt nem csak egy politikai kiáltványról van szó, hanem a nemrég alapított – éppen ez Ön által is létrehozott Ligue Communiste Révolutionnaire-ból kialakult – Nouveau Parti Anticapitaliste (NPA) valódi programájáról.

postier-1.jpgDaniel Bensaïd : Tulajdonképpen ez is lehetne a helyzet, azonban a könyv címének ellentmondóan itt nem egy párt programjáról van szó, hanem arról való elmélkedésről, hogy a jelenlegi helyzet fényében milyennek képzeljük el a XXI. század szocializmusát. Ezt az analízist az LCR két tagja, Besancenot és jómagam szervezetünk önfeloszlatásának pillanatában végeztük el.

Daniel Salvatore Schiffer : Mi a kiinduló gondolatuk?

Daniel Bensaïd : A kétség nélküli sötét diagnózisunk a következő : a kapitalizmus, mint azt a jelenlegi válság bizonyítja, igen súlyosan beteg! Nem az antikapitalisták, távolról sem, az egyedüliek, akik ezt így gondolják. Az új világrend fenntartói – politikusok, technokraták, bürokraták, bankárok, tőkések, kereskedők és más spekulánsok – akik nemrég még komoly erőfeszítéseket tettek, hogy ecseteljék nekünk a piacgazdaság érdemeit, maguk is elismerik mindezt. Mert a világ globális értelemben került recesszióba a 2008 – ban kitört válsággal – ez egy objektív tény, melyet senki sem tagad, beleértve a jobboldal pártjait is. De ez az egész bolygóra kiterjedő válság elsősorban az eddig is a legnehezebb helyzetben levő társadalmi osztályok számára tragikus : a dolgozók, a munkások, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a diákok számára… egész családok számára, melyek eladósodva, a hónap végén nem tudják a családi büdzsét egyenesbe hozni. Ők azok, akik a válság árát megfizetik, míg a nagytőkések és más pénzügyi vezetők, köszönhetően elsősorban a hatalmas „lelépési pénzeknek”, továbbra is megtömik a zsebüket a kapitalizmus mai összeomlással fenyegető viszonyai között, mely rendszernek a válságok természetes velejárói. Ez a rendszer, természetéből következően, annyira egyenlőtlen, mint amennyire igazságtalan, éppen azért mert a profit maximalizálására épül és elpusztítja a gazdaságilag gyengébbeket. Ez botrányos, sokkoló az átlag állampolgár számára is!

Daniel Salvatore Schiffer : Tart egy társadalmi robbanástól? Egy népi felkeléstől? Jópáran, a jobboldalon is, egyenesen felkelésre buzdító, sőt forradalmi hangulatról beszélnek.

Daniel Bensaïd : Elég világos, hogy az elégedetlenség napról-napra terjed, a düh egyre nő. És a főleg a társadalom alján valóban kitöréssel fenyeget. A munkanélküliség nő, a holnaptól való félelem, a munkahelyért való aggódás, sőt a reménytelenség egyre mélyebb. A katasztrófa szélén táncolunk. A szakszervezeteknek egyre nagyobb erőfeszítésébe kerül, hogy féken tartsák a bázist, hogy elkerüljék az erőszak lehetséges kitörését. A szociális konfliktusok egyre feszültebbek és egyre sűrűbbek. Ma már nem ritka jelenség, hogy a dolgozók foglyul ejtik a főnököket, akik be akarják zárni a gyáraikat. De még rosszabb, ami a kapitalista rendszer csúcsán, a politika és a gazdaság felső régióiban történik : a tőke irányítói képtelenek egymás között is megegyezni a válságból kivezető útban, valamiféle ellenszert találni az egyre növekvő gondokra, a nép tömeges elszegényedésére. Éppen ellenkezőleg : például Franciaországban Nicolas Sarkozy elnök és a Medef (a legnagyobb vállalatok érdekvédelmi szervezete) a csak a leggazdabbaknak kedvező jövedelemadó-maximálási törvény fenntartásával tovább növeli a társadalmi gondokat. Közben a munkavállalók egyre több követeléssel állnak elő, egyre szaporodnak a sztrájkfenyegetések… egészen az általános sztrájkig, amely valóban paralizálná az országot.

Daniel Salvatore Schiffer : Könyvében a sztrájkok kilátásba helyzésével szembeállítja az „álmok kilátásba helyezését”. A kifejezés mindesetre jól hangzik, de mit jelent ez konkrétan, túl a szójátékon? Mert bármilyen is legyen a társadalmi közhangulat, egy forradalmár számára egyértelmű, hogy mai „varázstalanított” korunkban igen távol vagyunk az álmok világától – mindenki ismeri a 68-as jelszavakat („a kockakő alatt ott a strand”, „tilos tiltani” stb.), melyből többek között az LCR is kinőtt.

Daniel Bensaïd : Könyvünkben be kartuk mutatni, hogy mi valóban állast foglalunk a kapitalizmus ellen : meg kívánjuk azt dönteni! És egy új, demokratikus, szolidáris társadalmat felépíteni. Erős az az elhatározásunk, hogy nem fogunk alárendelődni senkinek, hogy magunk körül egy új valódi társadalmi erőt hozunk létre, felrajzoljuk egy forradalmi, sosemvolt társadalom képét, egy valódi politikai pártot teremtünk. Egyébként pontosan innen jön könyvünk címe : „Állást kell foglalni”, állást kell foglalni a harcban… az osztályharcban. Mert mindenkinek, aki még szeretne ebbben hinni, a minket elválasztó számtalan különbség ellenére, szól a könyv üzenete : a remény realisztikus, távolról sem utópikus üzenete!

Daniel Salvatore Schiffer : Ez lenne Ön szerint a XXI. század szocializmusa?

Daniel Bensaïd : Igen. Amit mi szeretnénk, az forrdalmasítani a társadalmat egészében… kiszabadulni az alávetettség ördögi köréből… felvirágoztatni egy erőszak nélklüi tárasdalmat… véget vetni a diszkriminációnak, az igazságtalanságnak, az egyenlőtlenségnek… hogy ne vesztegessük el arra az életünket, hogy túléljünk… forradalmasítani a munkát… egy szolidáris társadalmat felépíteni, mely nem a jótékonyságon, hanem a szolidaritáson alapul… egy valódi részvételi demokrácia megteremtését… radikalizálni, bizonyos értelmeben, magát a demokráciát.

Daniel Salvatore Schiffer : Hogyan? Milyen gazdasági-társadalmi bázison? Milyen politikai programmal? Mert a kommunizmus, mégha trockista is volt (mint ön is), vagy épp marxista-leninista, a múltban megmutatta, hogy megvannak a saját határai, hogy most a bűneiről ne is szóljunk (sőt, mint Szolzsnyicin bemutatta, ott volt a Gulág is)!

Daniel Bensaïd : Amit mi akarunk az egy új mozgalami szerveződés, mely elkerüli a másutt jellemző hatalmi visszaéléseket. Mert ismervén ezeket a bűnöket, önkritikát gyakoroltunk, még akkor is, ha a trockizmusnak semmi köze sem volt a marxizmus-leninizmushoz. Mindazonáltal mi olyan baloldalt képviselünk, amely – szemben mondjuk a francia Szocialista Párttal – nem szenved valamiféle ideológia komplexusoktól, hogy kimondja, hogy antikapitalista. Amit mi akarunk, nagyon konkrétan egyfajta önigazgató demokrácia : kisajátítjuk a tulajdont és átvesszük felette az irányítást. Ehhez hozzáteszünk egy alternatív gazdasági modellt : se piaci diktatúrát, se bürokratikus despotizmust. A közjó logikáját akarjuk érvényesíteni a közszolgáltatásokban éppúgy, mint a munkában. Meg akarjunk tiltani az elbocsátásokat, megemelni a fizetéseket és a minimálbért. Az autóiparnak éppúgy, mint a telekommunikációnak, vagy a tömegközlekedésnek (melyet természetesen – látva a benzinárakat – mindenkinek ingyenessé kell tennni) és persze főleg a lakásoknak a közösség irányítása alatt kell állniuk… Fedélt mindenki feje fölé!

Daniel Salvatore Schiffer : Az ökológiának kitüntetett helye van az Önök politikai programjában.

Daniel Bensaïd : Pontosan : bolygónk állapota az egyik legsürgetőb kérdés számunkra is. Innen ered a mi alternatívánk „ökoszocialista” jellege. Földünk egészsége az egyik legfontosabb tényező, melyet a lehető legmagasabb fokú ellenőrzés alá kell helyezni. Így a víznek, melyre a Dél országainak olyan égető szüksége van, mindenképpen köztulajdonban kell maradni : a víz nem privatizálható, a víz az emberiség közös tulajdona!

Daniel Salvatore Schiffer : Ahogy Ön írja, ahhoz, hogy „megváltoztassuk a világot”, ahhoz – ahogy Ön nevezi – egy „új inernacionalizmusra” van szükség. Mi a különbség ezen internacionalizms és a kapitalizmus sajátja, a globalizáció között?

Daniel Bensaïd : Ami zavaró, sőt ellentmondásos a mai rendszerben, az az, hogy a legfontosabb pénzügyi világszerveztek vezetői, a nemzetközi kapitalizmus szimbólumai paradox módon a szocialisták… sőt egyébként franciák, mint Dominique Strauss-Kahn az IMF, vagy Pascal Lamy a Világkereskedelmi Szervezet feje. Az első számú prioritás, melyet az NPA végre akar hajtani, az a harmadik világ adósságainak eltörlése, amely egy olyan ördögi körben mozgó zsarolás eszköze, mely fenntartja ezek energetikai, technológiai, élelmezési és kulturális függőségét. Ezen adósság eltörlése lesz a minden kapitalsita és liberális rendszerrel együtt járó rabszolgaság megszüntetésének a modern formája. A következő fontosabb teendő egy agrárforradalom végrehajtása ezekben az országokban. A harmadik pedig egy szolidáris migrációs politika elfogadása. És egyébként ebben van az antiglobalizációs mozgalom lelke : egy társadalmi mobilizáció a globális kapitalizmussal szemben. Amire mi törekszünk az nem más, mint egy új európai antikapitalista baloldali párt létrehozatala : egy új, az egész világra kiterjedő radikális baloldali mozgalomé. „A mi álmunk kilátásba helyezése”.

2010-01-14 Red News
www.danielbensaid.org

Documents joints

Partager cet article